A békén hagyott fák és a tavaszi könnyezés
Bizonyos fafajoknál a biológiai óra máshogy ketyeg, és a januári metszés több kárt okoz, mint hasznot. A diót, a nyírfát vagy a juhart ilyenkor jobb elkerülni, mert náluk tavasszal olyan intenzív a nedvkeringés, hogy a sebeken keresztül napokig „sírhat” a fa. Ez a jelenség nemcsak legyengíti a növényt, hanem a sebgyógyulást is szinte lehetetlenné teszi, ami kaput nyit a fertőzéseknek.
A csonthéjasok, például az őszibarack, a sárgabarack vagy a cseresznye esetében is érdemesebb óvatosnak lenni. Ezek a fák sokkal érzékenyebbek a gombás és baktériumos megbetegedésekre, mint az almafélék. Számukra a legbiztonságosabb időszak a metszésre a virágzás környéke vagy közvetlenül a szüret utáni hetek, amikor a meleg időben a sebek villámgyorsan beforrnak, minimalizálva a monília vagy más betegségek kockázatát.
A kertészkedésben sokszor él az a régi népi bölcsesség, hogy amit télen levágunk, azt tavasszal duplán kapjuk vissza hajtásokban. Éppen ezért a metszésnél mindig a mértéktartás a legfontosabb szempont. Nem az a cél, hogy kopaszra vágjuk a fát, hanem az, hogy egyensúlyt teremtsünk a növekedés és a teremni vágyás között.
A kertészkedés egyik legszebb része éppen ez a bizalmi viszony a természettel. Egy jól irányzott vágás ma, januárban, hónapokkal később fog beérni, amikor a súlyos, lédús gyümölcsök alatt meghajlanak az ágak. Addig pedig marad a várakozás, és az elégedettség, hogy megtettük az első, legfontosabb lépést az idei szezon sikeréért.
Aby zobaczyć pełną instrukcję gotowania, przejdź na następną stronę lub kliknij przycisk Otwórz (>) i nie zapomnij PODZIELIĆ SIĘ nią ze znajomymi na Facebooku.
